Az elmúlt héten a kormány, valamint államelnök elfogadta a megszorításokat tartalmazó első programcsomagot.
Érdekvédelmi szervezetként az SZMVSZ, valamint partnerei többször jelezték, hogy nem ez az út, ami járható, amennyiben a gazdaság megerősítése, fejlesztése, fenntartható adópolitika a cél. A választott út mellett konkrétabb felelősségvállalást és átlátható hatástanulmányokat, mutatókat várunk el! Szeretnénk látni, hogyan számolnak, mire megy el a pénzünk, és miért, mire számíthatunk a következő néhány évet tekintve.
Ahogy mi láttuk és látjuk:
A megszorítások elsősorban a hétköznapi embereken, vásárlókon ütköznek ki, hiszen ki kell fizetni az élelmet, üzemanyagot, ami jelentős életszínvonal, egyszersmind vásárlóerő csökkenésben jelentkezik.
Amint már jeleztük, a vállalkozónak főleg az fáj, hogy önhibáján kívül olyan gazdasági környezetet teremtenek, ahol nem lehet fennmaradni. A szolgáltatások, termékek árán nem tud csökkenteni, hisz ott vannak az energiaárak, a folyamatosan növekvő mértékű fizetésigény. Ezekkel párhuzamosan az a piac, ahol meg akarunk élni, beszűkül, vásárlóerő lecsökken, eltűnik. Nem gazdaságélénkítő, hanem visszafogó és hűtő hatású a jelen intézkedéscsomag, melynek hatását nehéz és pénzbe kerül majd megfordítani.
A társadalmi igazságosság emlegetését figyelemelterelésként értékeljük és szó szerint: cinikusnak értékeljük. Rendkívül rövidtávra tervezve és gondolkodva, az eredmény a gazdaság lehűtése lesz. A helyi kisvállalkozások, különösen a termelők megtizedelése és a fogyasztás visszafogása, olyan társadalmi rétegektől is elvesznek, amelyek különösen kiszolgáltatottak: a kismamáktól, nyugdíjasoktól egyszerűen nem korrekt elvenni. Ők nem ingyen kapták a szolgáltatást, hisz aktív éveikben befizették a járulékokat. Nem beszélve a meredeken romló demográfiai mutatók mentén hozott erőfeszítésekről a gyerekvállalás stimulálásáról.
Magyarázatként az EU-s feltételek hangzanak el. A deficit csökkentésével és ritkább esetben a folyamatos késések miatt elvesztett összegekkel és a politikai felelősségvállalással indokolják. El kellene dönteni, hogy a kormány az országunkat akarja szolgálni, vagy távolról sem egyenlő partnerként a brüsszeli bürokratákat, „gyarmatosítókat”. Egy olyan fejlődő országban, ahol így el/le van maradva a tanügy, egészségügy, mindenféle infrastruktúra, ezt csak deficit révén lehet felzárkóztatni. Ha az EU azt mondja, ennek meg kell szűnnie, maximum 3%-on kell állnia, akkor az országot harmadrendű szinten akarja ezzel tartani (vizsgálják meg a nyugati országok adósságállományát).
Az eddigi felelőtlen, inkompetens döntéshozatalt követően, amennyiben nincs tehetség vagy akarat a helyzetet olyan módon kezelni, hogy ne az egyszerű dolgozó embereken csapódjon le, akkor megfontolásra javasoljuk a lemondást. Az elhibázott döntésekért azok kell vállalják a felelősséget, akik meghozták, határozottan elutasítjuk a közös társadalmi felelősségvállalást. Ha másképp nem megy, akár a választókhoz is vissza lehet térni.
